kivetül és - :avagy pszichózis multiplex:

egyszer találkoztam egy magamkorú sráccal, aki azt gondolta, hogy megment engem a démonaimtól... azaz saját magamtól. hittem neki. pszichoanalízist tanult és azt gondoltam amit bennem lát annak lehet valóságtartalma. elkezdődött egy napsütéses de mindenkitől elszigetelt, nyári időszak. már csütörtökön készültünk a pénteki találkozóra, hogy mit hozzon.. cigaretta, füstölő... odáig voltam meg vissza a péntektől vasárnapig tartó, éjszakákat átbeszélgető hétvégékért. óriási sok olyan dologról mesélt, amikre még ma is tanulsággal gondolok. megtudtam, hogy minden kívülről jövő pszichikai hatást SZ.U.B.L.I.M.Á.L.N.U.N.K. kell. ami azt jelenti, hogy minden kívülről jövő pszichikai hatást K.I.F.E.J.E.Z.É.S.R.E. kell juttatnunk. anélkül, hogy bárkinek is ártanánk. legyen az tudatos vagy tudatalatti (vagyis ahogy Freud mondja, tudattalan). amit most írok is valahol egy ilyen "szublimálás". noshát, borzasztóan csodálatos hétvégéket költöttünk el. leszámítva azt, hogy nekem már oly mértékben kezdett telítődni az agyam a megmásított nézőpontokkal és a módosult tudatállapottal, hogy ezt a kívülről jövő pszichikai hatást hol elfojtottam, hol meg agresszivitásban juttattam kifejezésre. ez utóbbit inkább egy újabb, a pszichológiában használatos kifejetéssel jelölném, ez pedig a H.Á.R.Í.T.Á.S. szó és viselkedési forma volt, amit elég nehezen viseltem én is és a magamkorú srác is. ja! mondanom sem kell; szerelmes lettem belé... a pszihoanalitikát tanuló, magamkorú srácba. és hát ugye, ilyenkor jönnek elő a birtoklásból adódó elvárások, kérdések... "-Miért nem találkozunk gyakrabban?" még ha olyan borzasztó is volt a kapcsolatunk mégis volt benne valami bennsőséges... mintha beszélgetéseink során a szavaink, gondolataink "egyfajta fúzió által", egy dns láncbafonódott volna össze, ami egy új életet hozott létre. de ez a két, egymásnak - mégis - feszülő (dns)fonál összeférhetetlenségre volt ítélve. még abban az évben elváltak útjaink. kínzó veszekedéseink és vitáink voltak. képtelen voltam az ő valóságtartalmában elvegyülni. rá kellett jönnöm, hogy nem az vagyok akit ő képzelt belém. neki is az voltam, ami kivetül és... elkápráztat. azóta is ezt figyelem. hogy mindenki,.. én is csak azt látom, amit látni akarok. de ez nem a valóság. a valóság ilyen formában nem létezik.